A legtöbben kikészülünk a folyamatos mókuskeréktől. Minden nap ugyanúgy telik, és szinte percre pontosan tudjuk, hogy a következő napokban mit fogunk csinálni. Utáljuk, mégis jó érzéssel tölt el, hiszen biztonságot ad. Nagy többségünk pedig retteg a változásoktól. Inkább beleragadunk valami rosszba, mert az a biztos, az a biztonságos. Így van ez a magánéletben és a munkában is. Kerüljük a hirtelen, váratlan dolgokat, ötleteket, mert nem biztos, hogy ugyanolyan kimenetelük lesz, mint a jól bevált technikáknak. Tankönyvek elméleti tudásából élünk, dolgozunk. Még akkor is ragaszkodunk a megszokáshoz, amikor látjuk, hogy az egyre kevésbé működik.
Hasonló okok miatt vagyunk hajlamosak sablonokban gondolkodni és másolni. Mert azt már egyszer valaki kitalálta, megszenvedte az abból eredő hibákat, és így talán mi a könnyebb úton jutunk el a várva várt sikerhez. Vagy csak a túlélésig, mert hát az is jó lesz egy darabig. Mégis, sokszor irigykedve látjuk, hogy valaki sikerre vitt egy terméket, szolgáltatást, céget, és legtöbbször úgy gondoljuk, hogy ezt bizony mi is tudnánk, sőt, talán sokkal jobban is. De akkor miért nem tesszük?
Albert Einstein szerint: „Az őrültség nem más, mint mindig ugyanúgy és ugyanazt csinálni, és várni azt, hogy az eredmény más legyen.” Tökéletesen igaza van. Ha mindennap csak a minimálisat tesszük meg, ne várjuk a csodát. Ha alkalmazotti státuszban vagyunk, még nem jelenti azt, hogy a langyos vízben kell és lehet ücsörögni éveken át. Mert remélhetőleg eljött az az idő, amikor nem az „elméleti tudás”, a diploma számít, hanem az, hogy milyen gyakorlati tudás, tapasztalat, hozzáadott érték és szorgalom áll mögötte.
A Covid is erre világított rá a maga aljas módján. Ami biztos volt, pillanatok alatt vált semmivé. Aki nem tudott megújulni, az elbukott. Aki nem volt képes észrevenni és elfogadni, hogy változásra, változtatásra van szükség, annak kicsúsztak a dolgok a kezéből, még ha évtizedeken át jelentették is a biztos, jó megélhetést.
A közelmúlt eseményei bebizonyították, hogy a változás mindenhol ott van, és néha nagyon hirtelen kell alkalmazkodnunk hozzá. Azt pedig ne is reméljük, hogy a tömeg – a piaci konkurencia – után kullogva lelünk rá a bölcsek kövére. Sokszor láthattuk már, hogy milyen óriási bajt okoztak azok a nézetek, amelyek igazáról emberek millió voltak meggyőződve. Sok nagyon szomorú példa tárul elénk erről a történelmünkből. Gondoljunk csak bele, mi lenne most, ha az a pár másképp gondolkodó nem mert volna kiállni az igazáért, és szembe szállni a tömegekkel!
Természetesen az, ha változtatunk, magában hordozza a kockázatot. Ezt bevállalni pedig nem kis dolog. Bátorság kell hozzá. De ha egyszer ráérzünk az ízére, nem a biztonságot fogjuk keresni, hanem a kitörésre szolgáló utat. A biztonságos út mindig középszerűséghez vezet, és ez az igazi kockázat. Mert a kiemelkedő dolgok megalkotásához és eléréséhez túl kell szárnyalni mindenkit. Az első és legnagyobb akadály mindig az lesz, hogy képesek leszünk-e túllépni saját magunkon. Ha ez sikerül, esély nyílik rá, hogy megtapasztaljuk, valóban nincs lehetetlen. És ha nem jött össze? Semmi baj, hiszen elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk, ami tőlünk telt, és holnap újult erővel próbáljuk meg ismét. Mert bátraké a szerencse.
Végezetül megosztanék egy pár gondolatot Randy Gage Kockáztass – ha biztonságot keresel! című könyvéből:
„Az új gazdaságban a legértékesebb, legnagyobb becsben tartott és leginkább keresett fizetőeszközök az ötletek lesznek. Ötletek, amelyek egyáltalán nem megszokottak és sablonosak.
Légy merész, gondolkozz kreatívan, tegyél fel kérdéseket és ússz az árral szemben! Merj más lenni, merj kockázatot vállalni! Mert a mai, új világban már csak kockázatot vállalni a biztonságos!”
Megjelenés: Világgazdaság | 2021. június 3.