Számos módja van a társadalmi felelősségvállalásnak. Azonban sokan egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mert nem érzik át igazán a jelentőségét. Nem törődnek vele, hiszen nincs előírva, nem egy befizetendő adó, amit behajtanak rajtuk. Teljes mértékben önkéntes, senki sem fogja számonkérni rajtuk, miért nem segítettek. És senki sem fogja megtudni, ha nyújthatták volna a kezüket valaki felé, akinek szüksége volt rá, de nem tették.
Pedig segíteni jó. Amikor valami olyasmit tehetünk, ami szebbé, könnyebbé, reménytelibbé teheti valakinek az életét, az tagadhatatlanul boldogító érzés. Olyan valami, ami miatt érdemes élni. És nem kell világmegváltó dolgokra gondolni. Sokszor egy kedves szó új reményt tud adni egy magányos szívnek, akihez lehet, hogy aznap még senki sem szólt.
Sokan átérzik ezt. Nem véletlen, hogy amikor gyűjtést szerveznek, rengeteg a párezer forintos tétel. Olyanok is utalnak, akiknél igencsak helye lenne annak az 1-2000 forintnak is, de nem tudják megtenni, hogy ne segítsenek.
Amikor nekünk van szükségünk segítségre, mindig átérezzük annak a jelentőségét, hogy a bajban ne hagyjanak minket magunkra. Aki pedig igazán szerencsés, az ezt az érzést akkor sem felejti el, amikor az élet éppen bő kézzel bánik vele. Mert tudja, érzi, hogy a jóból egy pillanat alatt válhat rossz.
Bár a felelősségvállalás önkéntes, ha jobban belegondolunk, van olyan helyzet, amikor a felelősség alól nem lehet olyan egyszerűen kibújni. Ha akarjuk, ha nem, a legnagyobb vállalkozások cselekedetei és döntései az egész társadalom életére kihatással lehetnek, akár pozitív, akár negatív értelemben. Az pedig, hogy egy adott vállalkozás inkább pozitív, vagy inkább negatív hatással van az emberek életére, nagyban függ annak vezetőjétől.
Vannak olyan vezetők, akik elképzelhetetlennek tartják, hogy ne törődjenek a vállalkozásuk szűkebb köre mellett, az őket körülvevő tágabb környezettel is. És bár Friedman szerint az etikai szempontok megjelenése a gazdaságban nem más, mint „öncélú etika”, és a tulajdonosok pénzével történő visszaélés, szerencsére manapság már egyre több sikeres vállalkozás vezetője, tulajdonosa érzi úgy, hogy ha törődik a környezetével, azzal nem veszít, hanem még erősebbé válhat.
Egy felelős vállalat egyértelműen felelős tulajdonossal és felelős vezetőkkel bír, akik könnyedén felismerik, hogy a természet törvényeivel lehet, csak nem érdemes szembemenni. Jó látni, hogy sokan állnak be olyan ügyek mögé, amelyek nélkülük egészen biztosan vesztésre lennének ítélve, és támogatásukkal sokszor még azok megítélése is képes pozitívvá válni.
Reményt ad a mai, elidegenedett világban, hogy ha hazánk legsikeresebb üzletemberei közül van olyan, aki legfontosabb küldetésének érzi, hogy a következő években jóval többet tudjon adni azoknak, akiknek szüksége van rá. Hogy tudásával, történetével, tapasztalatával reményt, hitet és ismereteket adjon olyanok kezébe, akiknek lehet, hogy az a pár, vele töltött óra, teljes mértékben meg fogja változtatni az életét.
Mert fontosnak tartja, hogy visszaadjon valamit abból, amit kapott. Nem elégszik meg azzal, hogy élvezze a rengeteg munkájának jól megérdemelt gyümölcsét, és megvegye a sokadik autót, részt vegyen a sokadik utazáson, hanem ennél többre vágyik. Szeretné otthagyni a kézlenyomatát, hogy büszke lehessen rá, hogy valamit tett, valamit adott, önzetlenül, hiszen adni igenis jó.
Ezzel a gondolkodásmóddal, és az ebből fakadó cselekedeteivel pedig beindít egy pozitív folyamatot. Hiszen akik látják, mit tesz, és ez milyen hatással van másokra, kedvet kaphatnak ahhoz, hogy ők is tegyenek valami hasonlót. Akik pedig kaptak, szintén továbbvihetik ezt a maguk szintjén.
Mert amikor már az sem természetes, hogy a szeretteinket megölelhetjük, mindennél fontosabbá válik, hogy számíthassunk egymásra. Akár ismeretlenül is. Mert soha nem tudhatjuk, holnap nem lesz-e pont nekünk szükségünk egy kedves szóra, vagy egy kézre, amelyik visszahúz minket, és elhiteti velünk, hogy a világ tud igazán szép is lenni.
Szerző: Énekes Krisztina
Megjelenés: Világgazdaság | 2022. február 1.