A szociális biztonsági rendszerek koordinálását jelenleg az 1408/71/EGK rendelet és annak végrehajtásáról szóló 574/72 EGK rendelet szabályozza.
2004. április 29-én elfogadták az 1408/71-es rendeletet felváltó 883/2004 EK rendelet (továbbiakban: rendelet), mely jelentős változásokat tartalmaz a korábbi szabályozáshoz képest.
A rendelet a korábbihoz hasonlóan minden tagállamban közvetlenül hatályosul, így Magyarországon is.
A rendelet várhatóan 2010. május 1-től lép hatályba, a végrehajtási rendeletével együtt.
Az új rendelet az Európai Unió vonatkozásában került elfogadásra, azonban a korábbi rendelet hatályban marad Norvégia, Liechtenstein, Izland és Svájc vonatkozásában.
Az új rendelet „kulcsszavai”
- Egyértelmű, pontos, egyszerűbb megfogalmazások
- Elektronikus ügyintézés
- Nagyfokú elektronikus együttműködés az illetékes intézmények között
- Egyszerűsített szabályozás
Két vagy több tagállamban végzett tevékenység
Átalakulnak a korábbi szabályok, amelyek a munkavállaló saját országában fennálló társadalombiztosítási jogviszonyának megtartásával kapcsolatosak. Az új szabályozás kulcsfontosságú eleme, hogy a munkavállaló mely országban végzi tevékenységének jelentős részét.
A két vagy több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenykedő személy társadalombiztosítási jogviszonya a következők alapján kerül meghatározásra:
- A lakóhelye szerinti tagállam szabályait kell alkalmazni, ha tevékenységének jelentős részét abban a tagállamban végzi;
- Annak a tagállamnak a szabályait kell alkalmazni, amelyben munkáltatójának székhelye, telephelye van, ha a személy tevékenységének jelentős részét nem a lakóhelye szerinti tagállamban végzi.
Nem tekinthető jelentősnek a tagállamban végzett tevékenység, amennyiben az üzleti forgalom, munkaidő, illetve a bérezés szempontjából nem éri el az összes üzleti forgalom, munkaidő, illetve a bérezés 25 százalékát.
Egyidejűleg több tagállamban is fennálló biztosítási jogviszony
Az új rendelet tovább erősítette azt a korábbi szabályt, mely szerint egy személy csak egy tagállamban rendelkezhessen biztosítási jogviszonnyal. A korábbi rendelet tartalmazott néhány kivételes esetet, melyek során két tagállamban is fennállhatott biztosítási jogviszony, az új rendelet azonban megszűntette ezt a lehetőséget.
Új információs rendszer kidolgozása
Az egyes tagállamok intézményei között elektronikus adatátadás jön létre, melyek fokozatosan leváltják a korábbi dokumentumokat (E101, E102). A tagállamok átadnak egymásnak minden adatot, mely a rendelet hatálya alá tartozó személyek társadalombiztosítási járulékának megállapításához szükséges. Az egyes dokumentumok tartalmát és a szabványosított elektronikus üzenetek formáját az igazgatási bizottság állapítja meg. A rendszer várhatóan 2012-től tér át teljes egészében az új nyomtatványok illetve alkalmazások használatára, addig az új és a régi rendszer párhuzamosan fog működni.
A kiküldetés szabályainak megváltozása
A jelenlegi szabályozás szerint a kiküldött munkavállaló a kiküldő tagállam joga szerint marad biztosított amennyiben a kiküldetés időtartama nem haladja meg a 12 hónapot. Ez a 12 hónap további 12 hónappal meghosszabbítható, ha előre nem látható körülmény miatt a kiküldetés időtartama meghosszabbodik.
Az új szabályozás szerint a kiküldött munkavállaló a kiküldő tagállam joga szerint marad biztosított, ha a kiküldetés várható időtartama nem haladja meg a 24 hónapot, azzal, hogy a kiküldetés nem egy másik személy leváltásának céljából történik. Azonban az új rendelet nem tartalmaz a kiküldetés meghosszabbítására vonatkozó lehetőséget.
A korábbi gyakorlat, mely szerint akár 5 évre is a kiküldő tagállam joga szerint maradhatott biztosított a munkavállaló nem szerepel a rendeletben. Azonban a tagállamok a fenti szabályoktól eltérő kivételekről állapodhatnak meg, melyek várhatóan tartalmazni fogják a hosszabb időtartamú kiküldetés lehetőségét.
A járulékok beszedése
További újdonságot jelent, hogy az új rendelet értelmében az egyik tagállam intézménye köteles lesz a másik tagállam intézményének járó járulékok beszedésére. A bíróságoknak és közigazgatási hatóságoknak a végrehajtható határozatokat el kell ismernie és végre kell hajtania a másik tagállam illetékes intézményének kérelmére.