A május a társasági adó bevallás elkészítése mellett a transzferár nyilvántartások összeállításáról is szól azoknál a vállalkozásoknál, amelyeknek az előző évben voltak tranzakciói kapcsolt vállalkozásaival. Ezeknek a kötelezően elkészítendő dokumentumoknak egyre nagyobb a jelentőségük, mert az utóbbi években a bizonyítási teher kérdése hangsúlyt kapott az adóhatósági ellenőrzések során. Tapasztalataink szerint nincs ma már átfogó adóvizsgálat, vagy akár társasági adó ellenőrzés anélkül, hogy ne ellenőriznék a kapcsolt vállalkozások bejelentését és ne kérnék el a transzferár nyilvántartásokat. Ügyfeleink visszajelzése az, hogy az Adóhatóság már az ellenőrzés elején elkéri a nyilvántartásokat, aláíratva az adózóval egy teljességi nyilatkozatot, mely szerint valamennyi transzferárral kapcsolatos dokumentumát átadta. Ennek jelentősége az, hogy a bizonyítás terhe az átadással átkerül az Adóhatósághoz, így ha hibásnak találja a nyilvántartást, szinte szabad kezet kap a szokásos piaci ár ismételt megállapítására. Erről a gyakorlatról tavaly bírósági ítélet is született.
Éppen ezért, ha a vállalkozás úgy dönt, hogy szakértőre bízza a transzferár nyilvántartások összeállítását, nagyon meg kell gondolnia, hogy kivel szerződik. Tekintettel arra, hogy a cégeknek egyre nagyobb szüksége van ilyen jellegű támogatásra, mert ez az adózásnak egy olyan speciális területe, amellyel nem feltétlenül van ideje, tapasztalata foglalkoznia a belső pénzügyi szakembereknek, a piacon is megjelentek olyan szereplők, akik a transzferár témakör szakértőinek kiáltják ki magukat, ugyanakkor nem tudják biztosítani azt a tényleges tartalmi tudást, amit 2014-ben az Adóhatóság elvár. Véleményünk szerint ez egy olyan terület, amelyhez a hozzáértést hosszú évek tapasztalatával lehet elsajátítani és egy bizalmi kötődésre is szükség van a vállalat és a tanácsadó között, melyet általában a hosszú távú, folyamatos együttműködés biztosít. Miért van ez így? Amikor a transzferárakról és általában a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekről beszélünk, akkor lényegében az adott vállalatcsoport belső felépítésének, árképzésének megismerését, részletes elemzését vállaljuk. A vállalat beavatja a tanácsadót sikerének titkába, vagy éppen megosztja vele az elmúlt évek veszteségének okát. Tekintettel arra, hogy a szokásos piaci ár meghatározása az egyes tranzakciók árazásának ellenőrzését jelenti, bruttó szintű adatok (önköltségszámítás stb.) kerülnek ki a vállalattól. Ez egy bizalmi viszonyt feltételez, ezért feltétlenül át kell gondolni, kik azok a szakemberek, cégek, akik már bizonyítottak megbízhatóságukkal.
Tekintettel arra, hogy az Adóhatóság egyre nagyobb erőforrást fordít maguknak az áraknak az ellenőrzésére, nem szabad megelégedni egy általános, mindenre ráhúzható nyilvántartással, ami nem ad választ az adott vállalkozás vizsgált ügyletének árképzése mögött meghúzódó feltételekre. Sokan úgy próbálnak megjelenni ezen a piacon, hogy költséghatékony módon sablonokba teszik be a cégek ügyleteit, ami az árképzésnél is nyilván megjelenik, de nagyon veszélyes terület, mert nem ad választ a cégek, ügyletek specialitására, így könnyen megkifogásolható. Szinte azt mondhatjuk, hogy nincs két egyforma ügylet, így nem lehetséges két egyforma nyilvántartás sem. Ez természetesen nagyon körültekintő, alapos munkát igényel a tanácsadótól, de megnyugvást jelenthet az adózó számára, hogy a mai ellenőrzési gyakorlatnak megfelelő munkát kap a kezébe.
Tekintettel arra, hogy a transzferár nyilvántartásokat jellemzően évekkel a készítésük után ellenőrzik, fontos, hogy akit megbízunk annak összeállításával, évekkel később is biztosan a rendelkezésünkre álljon, és támogatásáról biztosítson minket akkor, amikor ezeknek a nyilvántartásoknak az igazi próbájára kerül sor. Tudjon választ adni a miértekre, el tudja magyarázni azt a részt, amelynek kialakítása az ő feladata, felelőssége volt. Ez tipikusan az összehasonlító elemzés, amikor a tranzakcióhoz feltételeiben hasonló, de független felek között létrejött ügylet árképzést vesszük alapul. Ennek elkészítése igazi szaktudást igényel, érteni kell a gazdasági összefüggéseket mikro- és makrogazdasági szinten, érzékenyen kell viszonyulni az Adóhatóság elvárásaihoz és adott esetben egyeztetni szükséges a vállalattal arról, ha olyan eredmény születik, mely szerint az alkalmazott ár nem felel meg a szokásos piaci ár elvének. Az a tanácsadó, aki arra szerződik, hogy ha törik, ha szakad, valahogy alátámasztja az alkalmazott árat, kockázatot hagy a vállalkozásnál. Természetesen az adózó maga dönti el, hogy hogyan reagál a kapott információra, de a bizonytalanságokra minden esetben fel kell hívni a figyelmet. A tapasztalt tanácsadóknak már abban is van jártassága, hogy mire „lő” az Adóhatóság, melyek azok a területek, amelyre kiemelt figyelmet kell fordítani. Míg korábban a management jellegű szolgáltatásokat kísérte kiemelt figyelem, manapság a vállalatcsoporton belüli pénzügyi jellegű tranzakciók kerültek célkeresztbe. A jó tanácsadó igyekszik elébe menni ezeknek a támadási pontoknak: rugalmasan alakítja stratégiáját az ilyen jellegű tranzakciók árának igazolására, olyan adatbázisokat, modelleket használ fel, melyek megkérdőjelezhetetlenül támasztják alá az alkalmazott árat.
Szeretnénk felhívni tehát a figyelmet arra, hogy a csoporton belüli árak kialakításának, alkalmazásának kérdése egyre fontosabb területe az adóellenőrzéseknek, ahol igen jelentős összegű megállapítások születhetnek, abból kifolyólag is, hogy nem egzakt számítási módszertanról van szó, ezért ha a bizonyítás terhe átkerül, az Adóhatóságnak széles a mozgásköre. Az adózónak ezt mindenképpen érdemes figyelembe vennie a megfelelő szolgáltató kiválasztása során, hogy olyan megbízható, diszkrét, több éves és lehetőleg nemzetközi szakértelemmel rendelkező tanácsadót kapjon, aki nem sablonszerű megoldásokat kínál és akiben biztos lehet: ott lesz, ha baj van.