Hamarosan elérkezik a 2013. évi társasági adó bevallásának határideje, azaz 2014. május 31. Általános tény, hogy a bevallás készítési dömping május elején éri el tetőfokát. A számviteli törvény preambulumában megfogalmazott célja, hogy megbízható és valós összképet biztosítson a gazdálkodók jövedelemtermelő képességéről, vagyonáról, vagyonának alakulásáról és pénzügyi, jövedelmi helyzetéről. A társasági adóról szóló törvény célja ezzel szemben, hogy biztosítsa a Központi Költségvetésnek a szükséges bevételeket. Ennek okán a Tao. törvény nem fogadja el a fizetendő adó alapjának a számvitel szerinti adózás előtti eredményt, hanem növelő és csökkentő tételek sorával módosítja azt. Áprilisi hírlevelünkben a tárgyi eszközök adóalap korrekciós tételeivel kapcsolatos tapasztalatokra és adóhatósági gyakorlatra hívjuk fel a figyelmet, a teljesség igénye nélkül rávilágítva a főbb problémás területekre.
A tárgyi eszközök könyvekben történő nyilvántartásba vétele és az onnan való kikerülésük közötti adóévekben összevontan ugyanaz a bekerülési érték fog megjelenni adóalapot növelő és csökkentő tételként is, így összességében a tárgyi eszközökkel kapcsolatos költségek és ráfordítások elszámolásának nem lesz hatása a társasági adó alapjára. Azonban mindez csak összevontan áll fenn, egyes adóévekre lebontva már elképzelhető hogy az elszámolt adóalap növelő tételek meghaladják az adóalap csökkentőket és fordítva.
Az adóalap megállapításakor növeli az adózás előtti eredményt az adóévben terv szerinti értékcsökkenési leírásként – ideértve az egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírást is – elszámolt összeg, csökkenti az értékcsökkentési leírásként a Tao. törvény szerint az adóévre megállapított összeg. Általános tapasztalat, hogy a társaságok nagyon könnyen tartják magukat abban a hitben, hogy a számviteli értékcsökkenés és az adótörvény szerint értékcsökkenés megegyezik egymással, ezért nem is foglalkoznak a kérdéssel, külön nyilvántartást sem vezetnek a két törvény szerinti értékcsökkenésről. Ezzel szemben számos olyan tényezőt fel lehet sorolni, amely befolyással van vagy az egyik vagy mindkét törvény szerinti értékcsökkenésre. Általános jelenség, hogy a társaságok nagyobb értékű tárgyi eszközeikre, gépjárműveikre maradványértéket határoznak meg. A számviteli törvény szerinti értékcsökkenési leírást a maradványértékkel csökkentett bekerülési értékre vetítve kell meghatározni a várható hasznos élettartam függvényében. Ezzel szemben az adótörvény nem kalkulál a maradványértékkel az értékcsökkenés megállapítása során. Ebből következően a maradványértékkel érintett tárgyi eszközök számviteli törvény szerinti értékcsökkenése mindig kisebb lesz a társasági adó törvény szerinti értékcsökkenésnél, így következésképpen a tárgyi eszköz számviteli törvény szerinti könyv szerinti értéke meghaladja majd az adótörvény szerinti számított nyilvántartási értéket.
A nagyobb tárgyi eszköz beruházást tervező társaságok a beruházást megelőző években az eredménytartalék terhére általában képeznek lekötött tartalékot – fejlesztési tartalék – amellyel csökkentik az adózás előtti eredményüket. A beruházás üzembe helyezése után elkezdődik az értékcsökkenési leírások számítása. Kevesen veszik figyelembe, hogy a fejlesztési tartalék tulajdonképpen nem más, mint egy előrehozott társasági adótörvény szerinti értékcsökkenés, egy előrehozott adóalap csökkentés. Így az adótörvény szerinti értékcsökkenés a fejlesztési tartalék összegéig már elszámoltnak tekintendő. Ennek következtében a hasznos élettartam alatt a számviteli törvény szerint elszámolt értékcsökkenési leírással meg kell növelni a társasági adó alapját, ugyanakkor csökkentő tételként az adótörvény szerinti értékcsökkenést csak nagyon kis összegben vagy egyáltalán nem lesz figyelembe vehető.
Meghatározott esetekben szükség mutatkozik arra, hogy a meglévő tárgyi eszközeiket a társaságok felújítsák, megnövelve ezzel a hasznos élettartamukat. A felújítás része a bekerülési értéknek, így azt külön tárgyi eszközként nem lehet aktiválni, hanem értékével meg kell növelni az eredeti bekerülési értéket. Tekintettel arra, hogy a felújítással változik az eszköz bekerülési értéke és hasznos élettartama is, így szükséges a számviteli törvény szerinti értékcsökkenési leírást az új tényezőkkel korrigálni, módosítani. Figyelembe kell venni azonban, hogy előfordulhat egy viszonylag nagyobb összegű ám a hasznos élettartamot kevésbé növelő felújítás esetén, hogy az új számviteli értékcsökkenés meghaladja a társasági adótörvény szerinti maximumot.
A társasági adó alapját növeli a terven felüli értékcsökkenés ráfordításként elszámolt összege, csökkenti a terven felüli értékcsökkenés visszaírt összege. Általában a társaságok elsiklanak afölött, hogy szűkkörben az adótörvény is elismeri a terven felüli értékcsökkenést (pl. vis maior). Ilyenkor a társasági adó alapja csökkenthető is a terven felüli értékcsökkenéssel, természetesen a visszaírt értékcsökkenéssel ebben az esetben nem lehet csökkenteni a társasági adó alapját.
Növeli a társasági adó alapját a tárgyi eszköz kivezetéskori könyv szerinti értéke, ha a tárgyi eszköz bármilyen oknál fogva kikerül a könyvekből – pl. értékesítés, selejt, ingyenes átadás, stb. – és csökkenti ugyanekkor az adóalapot a tárgyi eszköz kivezetéskori számított nyilvántartási értéke. Általánosságban a cégek elfelejtik ezt az adóalap korrekciós tételt, mondván, úgyis megegyezik a kettő egymással. Egyrészről, ahogy a fentiekben is láttuk nem feltétlenül egyezik meg a társasági adó szerinti értékcsökkenés a számviteli törvény szerinti értékcsökkenéssel, így eltérés is lehet a könyv szerinti érték és a számított nyilvántartási érték között. Másrészről, ha a két érték meg is egyezik egymással, mindenképpen szükséges feltüntetni a korrekciós tételek között azokat, ellenkező esetben az adóhatósági ellenőrzés hibás bevallásnak minősítheti azt, amely kevésbé támadható mulasztási bírsággal járhat.
Sok esetben találkoztunk az adóalap számítások során azzal, hogy a társaságok bérbe adják a tulajdonukban lévő tárgyi eszközöket: ingatlanokat, gépsorokat. A társasági adótörvény lehetővé teszi, hogy a bérbe adott termékekre az általánosan meghatározott maximális leírási kulcsnál magasabbat számoljanak el a társaságok, ezáltal nagyobb összeggel csökkentsék a társasági adó alapját. Ingatlanok esetében ez a megemelt kulcs 5 százalék, minden egyéb bérbe adott tárgyi eszköz után 30 százalék. Ezáltal a társaságok is tudják saját maguk befolyásolni a társasági adó alapját, és egyes esetekben a magasabb adózás előtti eredményt nagyobb összegben tudják csökkenteni.
Hírlevelünk a tárgyi eszközökhöz kapcsolódó korrekciós tételeket a teljesség igénye nélkül vette sorra, nem ejtettünk szót például a selejtezés kérdéséről, amelyet egy másik hírlevélben elemzünk majd részletesen.