2018. július 25-én kihirdetésre került a 2018. évi XLI. törvény az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, amely számviteli szabályokat is érint. Jelen hírlevelünkben a Számviteli törvény 2019. január 1-jén hatályba lépő fontosabb változásait mutatjuk be, illetve kitérünk a már 2018-tól alkalmazható változásokra is.
Mivel az ügyvédi irodák is választhatják a KATA szerinti adózást, így ők kikerülnek a Számviteli törvény hatálya alól, ezért a jelenlegi módosítás az ilyen ügyvédi irodákat is nevesíti a betéti társaságok, közkereseti társaságok és egyéni cégek mellett a személyi hatályra vonatkozó rendelkezések között. Ezzel párhuzamosan a kikerülésre és visszakerülésre vonatkozó szabályok is kiegészítésre kerültek az ügyvédi irodákkal.
(Szt. 2. §)
IFRS szerinti beszámoló készítése esetén a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányítását, vezetését, az éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló elkészítését olyan személy végezheti, aki IFRS regisztrálási szakterületen szerepel a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásában.
A törvénymódosítást az indokolta, hogy ez a szabályozás hátrányosan érinti azokat a tagságukat szüneteltető könyvvizsgálókat, akik rendelkeznek IFRS minősítéshez kapcsolódó szakmai minősítő vizsga követelményeinek való megfelelésre vonatkozó igazolással, de szakmai gyakorlat hiányában nem kérhetik az IFRS minősítésüket, illetve abban az esetben sem szerepelhetnek kamarai tagként a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásában, ha megszerezték a nyilvántartásba vételhez szükséges IFRS mérlegképes könyvelői szakképesítést.
Így a 2018. július 26-tól hatályos módosítás lehetővé teszi, hogy IFRS minősítéssel, IFRS minősítéshez kapcsolódó szakmai minősítő vizsga követelményeinek való megfelelésre vonatkozó igazolással, vagy IFRS mérlegképes könyvelői szakképesítés-ráépüléssel rendelkező kamarai tag könyvvizsgálók is készíthessenek IFRS szerint összeállított beszámolót.
(Szt. 10. § (6) b))
Szintén pontosításként bele a törvénybe a beszámoló készítés devizanemére vonatkozóan, hogy a beszámoló készítés és a könyvvezetés pénznemének a létesítő okiratban rögzített pénznemmel kell megegyeznie.
(Szt. 17. § (5b))
Az összemérés elvének érvényesülésére vonatkozó korábbi hiányosságokat szándékozik a kiküszöbölni az a módosítás, mely a költségek (ráfordítások) ellentételezésére kapott támogatások valószínűsíthetően várható összegének elhatárolására biztosít lehetőséget. Az ilyen támogatásokra, pályázatokra jellemző az utófinanszírozás, így ha a költségek, ráfordítások már az üzleti évben felmerültek, azonban a támogatásból eredő bevétel gyakran csak az azt követő évben került be a könyvekbe, ezzel pedig sérülhetett az említett számviteli alapelv. A módosítás értelmében aktív időbeli elhatárolás képezhető a támogatás várható összegére, melyet a kapott támogatás elszámolásakor, vagy a támogatás meghiúsulásakor kell megszüntetni.
(Szt. 33. § (7))
A jogalkotó a vagyoni értékű jogokra is kiterjeszti azt, a korábban más vagyontárgyakra már érvényes rendelkezést, mely szerint az apportált vagyoni értékű jog esetén is a könyv szerinti értékét meghaladó összeget az egyéb bevételek között kell kimutatni.
(Szt. 77. § (3) k))
Követelés engedményezése során, amennyiben a vállalkozó a követelést a forgóeszközök között mutatta ki, a követelésnek az engedményes által elismert értékét egyéb bevételként kell elszámolni a követelés átruházásakor.
Ugyanígy csak a forgóeszközök között kimutatott engedményezett követelés könyv szerinti értékét lehet ként elszámolni.
(Szt. 77. § (3) d) és 81. § (3) f))
Ehhez kapcsolódóan a befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott átruházott (engedményezett) követelés eladási ára (az engedményes által elismert értéke) és a könyv szerinti értéke közötti nyereségjellegű különbözetet a pénzügyi műveletek bevételei között, azon belül pedig befektetett pénzügyi eszközökből (értékpapírokból, kölcsönökből) származó bevételként, árfolyamnyereségként kell kimutatni. A veszteségjellegű különbözet - ezzel összhangban - a befektetett pénzügyi eszközökből (értékpapírokból, kölcsönökből) származó ráfordítások, árfolyamveszteségek közé kerül.
(Szt. 84. § (3) g) és 85. § (1a) e))
Az egyéb szolgáltatások költségei közé sorolja a jogszabály a hitelintézetek által a negatív hozamként felszámított összeget (negatív kamatot), amely – a törvényjavaslat indoklása szerint - tartalmát tekintve a hitelintézetnek a betét kezeléséért, pénz őrzéséért fizetett szolgáltatási díjjal egyenértékű.
Szt. 78. § (4))
Minden vállalkozás, melynek átruházható értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség valamely államának szabályozott piacán kereskedésre befogadták, üzleti jelentésében vállalatirányítási nyilatkozatot köteles közzétenni. A szabályozás szerint a nyilvánosság számára történő hozzáférést a vállalkozások az üzleti jelentésükben tudják biztosítani, vagy pedig a vállalkozó holnapján egy dokumentumban, amelyre az üzleti jelentés hivatkozást tartalmaz.
(Szt. 95/B. §)
A nyersanyag-kitermelő iparágban működő vagy a természetes erdők fakitermelésével foglalkozó vállalkozók évente a kormányok részére fizetett összegekről szóló jelentést készítenek bizonyos feltételek fennállása esetén. Ezzel kapcsolatban pontosításként került bele a jogszabályba, hogy az összegekre vonatkozóan az információnak a tevékenység lényegét és nem formáját kell tükrözni. A fizetett összegek és tevékenységek mesterségesen nem választhatók szét, illetve nem összesíthetők.
(Szt. 134/B § (6a))
A cash flow-kimutatásban is történt egy változás, melyre érdemes lesz figyelni a 2019. évi beszámoló összeállításakor, ugyanis a hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek, valamint ezek törlesztése, megszüntetése, beváltása korábban a finanszírozási cash flow-ban került kimutatásra, az új szabályok szerint viszont ezeket a befektetési cash flow-ban kell a jövőben kimutatni.
(Szt. 7.számú melléklet)
