Számviteli törvény változásai 2016-tól – I. rész

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 2015. július 4-én hatályba lépett változata több ponton módosult, mely a pénzügyi kimutatások tekintetében mind formai, mind tartalmi változásokat követel meg. A módosítások szükségességét az Európai Parlament és Tanács 2013/34/EU irányelvének hazai szabályozásba való átültetésének kötelezettsége indokolta.

A módosításokat először a 2016-ban kezdődő üzleti évben kell alkalmazni. A Sztv. 177. § 45. bekezdésének megfelelően a 2016. január 1-én vagy azt követően kezdődő üzleti évekről készített pénzügyi kimutatásoknak az előző üzleti év adataként a megelőző üzleti év fordulónapjára készített pénzügyi kimutatás adatait az új mérleg és eredménykimutatás séma szerinti részletezésnek megfelelően kell bemutatni, ezzel biztosítva a folytonosság- és az összemérés elvének érvényesülését. Erre célszerű már a 2015. évi zárlat folyamán felkészülni, s a főkönyvi megbontásokat az új előírásoknak megfelelően is elkészíteni.

A Sztv. 14. § 11. bekezdése előírja, hogy törvénymódosítás esetén a változásokat a számviteli politikán is keresztül kell vezetni.

A számviteli elszámolásokat és a beszámolókat érintő főbb változásokat négy hírlevélben foglaljuk össze, a következő tagolásban:

• általános összefoglaló, fogalmi változások, értékhatárok változása, mérlegséma változása;
• eredménykimutatást érintő fogalmi és tartalmi változások, eredménykimutatás sémájának változása;
• osztalékfizetésre vonatkozó jogszabályi előírások, kiegészítő mellékletet és üzleti jelentést érintő változások;
• IFRS-ek hazai alkalmazása (2015. augusztusban megjelent hírlevél).

1. Fogalmi változások

Közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó: új fogalomként került be a Sztv-be (3. § 15. bekezdés), definícióját a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény 2. § 19. pontja tartalmazza.

Jelentős tulajdoni részesedés: szintén új fogalomként került be a Sztv-be, tovább részletezve a kapcsolt- és egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozások megbontását. A 3. § (2) 9. pontjának definíciója szerint jelentős tulajdoni részesedést jelent „más vállalkozások tőkéjében való, értékpapírban megtestesülő vagy más módon meghatározott jog, amelynek célja az említett vállalkozással való tartós kapcsolat kialakítása révén hozzájárulás annak a vállalkozásnak a tevékenységéhez, amelyik e jogok birtokosa; és amely részesedés mértéke a 20 százalékot meghaladja.” Az éves beszámoló mérlegében külön soron kell kimutatni a jelentős tulajdoni részesedési viszonyban lévő vállalkozással kapcsolatos egyenlegeket, a mérlegséma változását jelen hírlevelünk 3. pontjában mutatjuk be.

Egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozás: a Sztv. korábban is alkalmazta és definiálta a fogalmat, tartalma azonban változik; 2016-tól a 3. § (2) 2-5. és 9. pontjainak megfelelően azt a gazdasági társaságot jelenti, amelyben a vállalkozó nem rendelkezik jelentős tulajdoni részesedéssel, és amely nem minősül leányvállalatnak, közös vezetésű vállalkozásnak vagy társult vállalkozásnak.

Kapcsolt vállalkozások: 2016-tól a 3.§ (2) 7. pontja értelmében társult vállalkozások nem minősülnek kapcsolt vállalkozásnak, csak az anyavállalat, a leányvállalat, valamint a közös vezetésű vállalkozás. Fontos kiemelni, hogy a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó definíciója nem követi ezen változást, így a változás nem érinti azon elszámolásokat, melyek a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árakkal összefüggésben merülnek fel. Fontos kiemelni, hogy a kapcsolt vállalkozások nem azonosak a kapcsolt felekkel. A kapcsolt felek ennél jóval szélesebb kört fednek le, definícióját az Európai Közösségek Bizottságának 1126/2008/EK rendelete tartalmazza.

Üzleti vagy cégérték: a fogalmat és az elszámolásra vonatkozó előírásokat a Sztv. eddig is tartalmazta, ezek azonban 2016. január 1-jétől jelentősen változnak. Jelen hírlevelünkben a módosítások nem kerülnek részletezésre. A részletes, kapcsolódó előírásokat a Sztv. 3. § (5) 1. és 2. pontja, a 49. § (3), 52. § (4) és 53. § (3) tartalmazza.

Eredménykimutatás fogalmainak változása: az eredménykimutatás sémája, illetve az egyes sorok fogalmi, tartalmi előírásai több ponton módosulnak, ezeket novemberi hírlevelünkben foglaljuk össze.

1. Beszámolókészítési kötelezettséget érintő értékhatárok változása

A Sztv. 9. § 1. bekezdésének előírása szerint éves beszámolót és üzleti jelentést köteles készíteni a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, mely alól mentesül, ha két egymást követő üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő, a nagyságot jelző három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg az alábbi határértéket:

A könnyítést a nyilvánosan működő részvénytársaság, az anyavállalat, a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó, valamint az olyan vállalkozó, amelynek kibocsátott értékpapírjai tőzsdei kereskedelme engedélyezett vagy az engedélyezést már kérelmezték, nem alkalmazhatja.

Az anyavállalatok konszolidált beszámoló készítésére vonatkozóan a törvényi módosítások szintén kedvezményt tesznek. A 117. § 1. bekezdése szerint az anyavállalatnak nem kell az üzleti évről összevont (konszolidált) éves beszámolót készítenie, ha az üzleti évet megelőző két - egymást követő - üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg az alábbi határértéket:

1. Mérlegséma változása

A mérlegséma módosítását első sorban a fentebb bemutatott fogalmi változások tették szükségessé. Az eszközök és források bemutatása a következő sorokkal bővül:

Fentieken túl az osztalékfizetésre vonatkozó előírások változásának következtében a mérleg szerinti eredmény kategória megszűnik, így az eredménykimutatás csupán az adózott eredmény kimutatását fogja tartalmazni. Ennek megfelelően a saját tőkén belül a mérleg szerinti eredmény is adózott eredményre módosul.