A kereskedelemben érdekelt társaságok esetében szinte mindennapos dolog, hogy úgy vesznek és értékesítenek termékeket, hogy azok fizikailag nincsenek és nem is kerülnek a birtokukba, mert közvetlenül attól a szereplőtől, akitől vásárolták ahhoz a szereplőhöz kerülnek leszállításra, akinek értékesítették. Ilyenformán a termékek fuvarozása nem követi a számlázást, a közbenső szereplő(k) kihagyásával egyenesen a legelső értékesítőtől kerülnek leszállításra a végső vevőhöz. A szakzsargonban az ilyen típusú tranzakciókat nevezik láncügyletnek vagy láncértékesítésnek.
Az mára már szinte köztudomású tény, hogy az adóhatóság a Közösségen belüli ügyletek vagy az exportügyletek esetében kiemelt hangsúlyt helyez annak vizsgálatára, hogy az áru végleges rendeltetéssel elhagyta-e Magyarország területét. Ezt a tényt a vizsgálat alá vont adóalanynak kell igazolnia, a legtöbb esetben a fuvarokmány (CMR) meglétét és bemutatását követeli meg és írja elő az adóhatóság.
Mindemellett azonban könnyen téves adókövetkezményeket vonhatnak le a társaságok az ügyletre, amennyiben nem ismerik fel, hogy egy láncügyletben vesznek részt. Így elképzelhető, hogy egyébként egy Közösségen belüli adómentes termékértékesítést valósítanának meg, de a láncügylet miatt másképpen kell az értékesítés teljesítési helyét meghatározni; vagy értékesítésük nem lesz a fuvarozással érintett értékesítés, ezért az adómentesség szabályai sem alkalmazhatóak, hiába tudják bemutatni az egyébként hiba nélkül kitöltött fuvarokmányokat. Októberi hírlevelünkben a láncértékesítések legfontosabb tudnivalóit foglaltuk össze.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) értelmező rendelkezési között nem definiálja a láncértékesítést, tulajdonképpen nem is használja a láncügylet/láncértékesítés fogalmat. Az Áfa törvény 27.§-ának rendelkezései alapján azonban láncértékesítésről beszélhetünk, ha ugyanazt a terméket, egymást követően többször értékesítik oly módon, hogy az közvetlenül az első értékesítőtől az utolsó beszerző részére történik elszállításra. A láncértékesítés legegyszerűbb alaptípusa, amikor három szereplő vesz részt az ügyletben, az első szereplő eladja a terméket a másodiknak, a második szereplő pedig továbbértékesíti a harmadiknak, de az árut közvetlenül az első szereplőtől szállítják le a harmadikhoz.
Az elsőként tisztázandó kérdés, hogy hol lesz az első, illetőleg a második értékesítés teljesítési helye. Az Áfa törvény 26.§-a értelmében, abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeményként feladáskor vagy a fuvarozás megkezdésekor van. Tehát abban az esetben, ha az értékesítés következtében a terméket elfuvarozzák, vagy egyéb módon feladják, akkor a teljesítés helye az a hely, ahol a feladás helye van, vagy ahonnan a fuvarozás indul.
Láncügylet esetében, amikor az értékesítések számától függetlenül csak egy szállítás történik az első eladótól az utolsó beszerzőig az Áfa törvény 26.§-ának iménti rendelkezése csak egy értékesítésre alkalmazható, mégpedig arra az értékesítésre, amely a fuvarozással érintett értékesítés. Ennek megfelelően első lépésként minden láncértékesítésben meg kell találni, hogy melyik értékesítés lesz az, amelyik a fuvarozással érintett értékesítésnek tekinthető, melyik szereplő fuvaroztat vagy fuvaroz. Általánosságban felmerülő kérdés ilyenkor, hogy ki szervezi meg a fuvart, ki áll kapcsolatban a fuvarozóval. Természetesen, ha valamely szereplő saját maga, saját járművel bonyolítja le a szállítást, a válasz nagyon egyszerű.
Amennyiben a legelső értékesítő fuvaroz vagy fuvaroztat, akkor bizonyos, hogy az első értékesítés lesz a fuvarozással érintett értékesítés, míg ha a sorban az utolsó beszerző fuvaroz vagy fuvaroztat, akkor az utolsó értékesítés lesz a fuvarozással érintett. De mi történik akkor, ha közbenső szereplő fuvaroz vagy fuvaroztat? Az Áfa törvény 27.§ (2) bekezdése értelmében, ha a láncértékesítés során olyan szereplő fuvaroz, vagy fuvaroztat, aki a láncban eladóként és vevőként is részt vesz, tehát közbenső szereplő, akkor egy megdönthető vélelem áll fenn amellett, hogy ez a szereplő vevői minőségében fuvaroz vagy fuvaroztat, tehát az lesz a fuvarozással érintett értékesítés, amelyben, mint vevő szerepel.
Az Áfa törvény 27.§ (3) bekezdése értelmében pedig azon termékértékesítések teljesítési helye, amelyek megelőzik a fuvarozással érintett értékesítést szintén a fuvarozás megkezdésének a helyén lesz, míg a fuvarozással érintett értékesítést követő termékértékesítések a rendeltetés helyén teljesülnek. Amennyiben valamely értékesítés teljesítési helye ilyenformán külföldön lesz, akkor arra az ügyletre a magyar Áfa törvény szabályai nem vonatkoznak, az egy Áfa törvény területi hatályán kívüli ügylet lesz.
A fenti szabályok alkalmazásával a láncügyletben résztvevő ügyletek teljesítési helyét különösebb probléma nélkül meg lehet határozni. A teljesítési hely ismeretében már könnyen eldönthető, hogy az értékesítésre a magyar Áfa törvény szabályait kell-e alkalmazni, mert az ügylet Magyarországon teljesül, vagy pedig az Áfa törvény területi hatályán kívüli ügyletről van szó, amelyre így nem alkalmazhatóak a magyar Áfa törvény rendelkezései. A teljesítési helyek meghatározása kiemelten fontos lehet abból a szempontból is, hogy az értékesítést miként számlázza a társaság: belföldi értékesítésként magyar áfával növelten, vagy Közösségen belüli adómentes értékesítésként magyar áfa felszámítása nélkül.
A láncügyletek kezelésének szabályai nem egyszerűek. A kérdéskört ezért novemberi hírlevelünkben gyakorlati példákon keresztül világítjuk meg. Tekintettel a témakör összetettségére, illetve kiemelt helyének az adóellenőrzések során, érdemes a cégnél bevezetett eljárást adótanácsadóval felülvizsgáltatni, ellenőriztetni, megelőzve ezáltal az akár jelentős mértéket is elérő bírság kiszabását.