3932 vezető tapasztalata a MUNKA és a PRIVÁT élet kapcsolatáról
A jobb és a bal agyfélteke küzdelme a figyelemért, a jutalmazásért
Jó hír a munkavállalóknak, főleg a menedzsereknek! Végre kiszabadult a karanténból a „Work – Life Balance” (professzionális – privát élet egyensúlya) szómágia. Évekig uralta a menedzsment szakirodalmat és a munka világát az egyensúlyról szóló hamis képzet. Mint a „main stream” része, nehéz volt megkérdőjelezni ennek a fogalompárnak a valóságtartalmát, így magáról a valóságról is nehéz volt beszélni, vagy hatékony párbeszédet folytatni.
Egyensúlyról nem, de integritásról reális beszélni. Ma már a kutatások, és a szakcikkek is a munka és a privát élet integritásáról szólnak. Az „integritás” nem egy statikus fogalmat takar, hanem figyelembe veszi, hogy életünkben állandóan változó helyzetekben vagyunk: hol a magán-, hol a professzionális élet kerül előtérbe.
Hogyan lehet összeegyeztetni a személyes életvitelt a munkahelyi kötelezettséggel? Ez a kérdés minden munkavállalót hosszan elkísér élete során. Értékrend, személyiség, személyes ambíciók, életkörülmények, munkakör, akut élethelyzet… Mind azt befolyásolja, hogy ki hogyan kezeli a privát és a professzionális életének összefonódását. Másképpen fogalmazva: ki hogyan, mennyire jutalmazza meg éppen a jobb vagy a bal agyféltekéjét? Éppen emocionális vagy racionális munkamódban működik? – Ez így persze túlzóan leegyszerűsítő, hiszen otthon is rengeteg racionalitást igénylő feladat vár ránk, és a munkahely is gyakran követeli meg az erőteljes érzelmi bevonódást. Mégis, talán azt leszögezhetjük, hogy a privát szférához több érzelmet kapcsolunk, míg a munkahelyhez több racionalitást.
Tudatos, megfontolt vagy érzelmi döntések kellenek, hogy sikeresen kezeljük e két terület: munka és privát élet kihívásait? Hogyan lehet e kettőt integrálni? Milyen választásokat kell megélnem a siker érdekében?
Ilyen és hasonló kérdésekre kerestek választ Harvard Business School (HBS) kutatói, Boris Groysberg és Robin Abrahams. A szerzők 5 éven át közel 4000 vezetővel készíttetek interjút a világ minden tájáról, valamint 82 különböző vezetői felmérést a HBS vezetői kurzusán. Az elemzések 3 fő terület kiemelt fontosságára mutatták rá:
- Határozd meg, hogy mi számít sikernek – saját magad számára!
- Építs ki támogató kapcsolatokat a munkahelyeden és otthon!
- Kezeld hatékonyan a technológiát!
Sokféle definíciót adtak a vezetők arról, hogy mi számít sikernek számukra: Például: „Siker az, ha legalább négyszer otthon tudok aludni egy héten”, - „Siker, ha otthon és a munkahelyemen érzelmileg jól vagyok”.
A kutatás eredményei a következők: Női vezetők 46%-a szakmai sikernek inkább az egyéni eredményt tartották; azt, hogy elfogadják őket, hogy szenvedéllyel tudjanak dolgozni, hogy egyedit alkothassanak, a szervezeti teljesítmény, a folyamatos tanulás másodlagos preferenciaként jelent meg. A pénzügyi teljesítményt kevésbé tekintették a személyes szakmai siker fokmérőjének.
A férfivezetők 59%-a a „jutalmazó kapcsolatokat” tartották a legfontosabb személyes sikernek, második helyen az „új tapasztalatok megszerzése” állt, a kimagasló egyéni teljesítmény a megkérdezettek 24%-ának volt fontos.
A „jó csapatban dolgozni” kérdést - a női vezetők 25%-a, a férfi vezetők 22%-a tartotta lényegesnek.
Mások általi elismerést” a nők 25 %-a, férfiak 7 %-a jelölte meg. A „kihívásokat és a folyamatos fejlődést” a férfiak 24 %-a, a nők 13 %-a emelte ki.
A kapott válaszokból kiolvasható egyfajta értékválasztás, a legfontosabb mégis az, hogy mindenki, saját maga számára definiálja, hogy mit is jelent számára a siker mind a munkahely-, mind a privát élet területén. Ehhez tudatosság és kellő önismeret szükséges.
A kutatásban felvett mély interjúkból az is kiderült, hogy hogy nem a munka kordában tartása és leválasztása lenne a reális cél, hanem az, hogy a munka és a privát élet jobban megférjenek együtt, és megfelelően integrálódjanak. A vezetőkre nehezedő intenzív, többirányú és szüntelen nyomás, és elvárások miatt felértékelődik privát kapcsolatok szerepe.
Ezekből új impulzust, ötleteket nyerhetnek egy munkahelyi probléma megoldásához, mivel munkatársaik nem mindig rendelkeznek kellő objektivitással egy adott témakörben.
Szeniorvezetők arról számoltak be, hogy fiatalon még azt hitték, hogy mindent képesek kontrollálni, de életük során a váratlan események hatására (betegségek, baleset, társ, szülő betegsége stb.) megtapasztalták, hogy mennyire fontos a családi és a munkahelyi támogató légkör. Sokszor ez a „segítő háló”, mentor, team tag, testvér, partner, szülő, vezette vissza őket a vezetői pozícióba. Férfiak inkább elválasztják egymástól a munkahelyi – családi kapcsolatrendszerüket, női vezetők nem ennyire szeparálják el egymástól a munkahelyi – családi „hálózatukat”. Érdekes, hogy néhány vezető soha nem beszél a munkahelyén a családjáról, mert azt gondolja, hogy ekkor nem tekintik őt profi szakembernek.
Összefoglalva a fentieket, azok a vezetők, akik képesek a támogató kapcsolataikat bevonva, tudatosan és okosan gazdálkodni saját „humán kapacitásukkal”, sokkal elégedettebbek mind a szakmai, mind a privát életükkel, mint azok, akik csak „zsonglőrködéssel”, állandó és ad hoc megoldásokkal próbálkoznak.
Nem tudjuk megjósolni, hogyan változik a XXI. században a családi élet, a munkahely, illetve e kettő kapcsolata, de néhány gondolat talán mindig érvényes lesz:
Az élet mindig hoz váratlan eseményeket – legyél kész ezek kezelésére!
Sokféle út vezet a sikerhez a munkahelyen, és a családban egyaránt. Más és más megoldások lesznek sikeresek a különböző munkahelyeken, a különböző családokban, és a különböző családtagoknál.
Egy biztos, hogy a tudatosság, az önismeret és a támogató kapcsolatok mindig nélkülözhetetlenek lesznek mindkét területen!