Annak ellenére, hogy az első halasztott adókkal foglalkozó Nemzetközi Számviteli Standardot (IAS12) több mint harminc éve adták ki és a fogalom a legtöbb számviteli rendszerben ismert, a magyar számviteli törvény szerint készült egyedi beszámolókban a bemutatása még mindig nem megengedett. A könyvvizsgálataink során sok esetben találkozunk bátortalan hozzáállással a halasztott adó kalkulálásához az IFRS beszámolók, illetve konszolidációs adatszolgáltatások összeállítása során. Aktuális hírlevél-témánk célja, hogy változtasson ezen a hozzáálláson megadva az induló gyakorlati segítséget a halasztott adó keletkezésének bemutatásával.
Az alapokat áttekintve összefoglalandó, hogy a halasztott adó egy mérlegben szereplő eszköz vagy kötelezettség könyv szerinti értéke és adóalapja (azaz a társasági adó törvény által elfogadott értéke) közötti eltérés jövőbeni adóhatását – a jövőbeni adóelőnyt, vagy adófizetési kötelezettséget - mutatja a beszámolóban.
Amennyiben a halasztott adó fogalmát ennél egyszerűbben szeretnénk összefoglalni, akkor azt mondhatjuk, hogy az a számvitelben egy olyan elméleti követelést vagy kötelezettséget jelent, ami abból származik, hogy bizonyos típusú eszközöket illetve forrásokat eltérő módszerrel kell értékelnünk a számviteli és az adójogszabályok szerint. Az adóalap módosító tételek közül a számításhoz lényegesebbek az átmeneti különbségeket okozó „párban járó”, azaz egyik évben adóalap növelő, a következő években viszont várhatóan visszaforduló, azaz potenciálisan csökkentő hatást kifejező tételek.
A halasztott adó keletkezésének mechanizmusát a fent tárgyaltak analógiájára a következő ábrán szemléltetjük:
Általánosságban elmondható, hogy a társasági adó alapját módosító tételeknek értelmezhető a társaság mérlegére gyakorolt hatása is, amelyhez kapcsolódó kalkuláció segít átgondolni a kimutatandó halasztott adó hatásokat. A társaság adótörvény szerinti mérlege a számviteli szabályok szerint összeállított mérlegéből állítható elő a kapcsolódó kumulált adóalap módosító tételek korrekciójával. Azaz, amikor az adómérleget állítjuk össze, minden eszköznél és forrásnál át kell gondolni, hogy azt milyen nettó értéken „fogadja el” az adótörvény a kumulált (előző évek és a tárgyévi) módosító tételek hatása után.
A fenti mérleg megközelítés szerint a számviteli beszámolóban szereplő eszközök és források mérlegértéke (SZN) és az adótörvény szerint számolt mérlegérték (AN) különbözete halasztott adó követelést (SZN<AN) vagy kötelezettséget (SZN>AN) keletkeztethet, ahogy majd a lenti konkrét példákból is látni fogjuk.
A fentiekhez kapcsolódóan nagyon fontos kiemelni, hogy habár az adómérleg tartalmazza az összes adóalap módosító tétel hatását, halasztott adó hatásokat viszont csak a feljebb is említett „párban járó” átmeneti különbözetet képező, a jövőben visszaforduló eltérésekre szabad számítani. A végleges különbségeket okozó adóalap módosító tételek esetében (például nem a vállalkozás érdekében felmerült költségekhez, adóbíráságokhoz vagy transzferárhoz kapcsolódó korrekciók) nincs lehetőség jövőbeni adómegtérülésre vagy bármilyen adóhatásra, ezért ezeket a tételeket ki kell zárni az összevont halasztott adó kalkulációból.
Az induló halasztott adó számítás megkönnyítése céljából - természetesen a teljesség igénye nélkül - bemutatjuk a tipikus átmeneti különbségek keletkezésének eseteit:
- Értékcsökkenési leírás: Amennyiben a társaságnál eltérnek az adótörvény szerint alkalmazandó és a számviteli kimutatásokban alkalmazott értékcsökkenési kulcsok, a mérleg megközelítés szerint a számviteli beszámolóban szereplő befektetett eszközök nettó értéke (SZN) és az adótörvény szerint javasolt kulcsokkal számolt nettó érték (AN) különbözete halasztott adó követelést (SZN<AN) vagy kötelezettséget (SZN>AN) keletkeztet. Ha a számviteli törvény szerint gyorsabban kerülnek leírásra az eszközök (SZN<AN), akkor az elkövetkezendő években tervezni lehet azzal, hogy a társasági-adó kalkulációban egyre csökkeni fog a számviteli elvek alapján elszámolt értékcsökkenési leírás után érvényesítendő növelő tételünk az adótörvény szerinti értékcsökkenés csökkentő tételéhez képest, amely rejtett jövőbeni (haszon) adókövetelés kimutatását indokolja az IFRS beszámolókban. A fordított eset (SZN>AN), amely látens adókötelezettséget eredményez a fentiekből szintén levezethető.
- Vevő értékvesztés: Az adott évben vevőkövetelésekre elszámolt értékvesztés összege, illetve a mérlegelvet követve a számviteli beszámolóban szereplő vevőkövetelések nettó értéke és az értékvesztéssel visszanövelt bruttó érték különbözete alapot jelent halasztott adó követelés kalkulálására. A következő években a korábban elszámolt (és adóalap növelő tételként figyelembe vett) értékvesztés adóalap csökkentő tétel útján bizonyosan meg fog térülni az adókötelezettségek kalkulálásakor, vagy úgy hogy a követelés igazoltan behajthatatlan lesz, vagy szerencsésebb esetben befolyik. A fentieken túlmenően a társasági adó törvény lehetőséget nyújt az éven túl lejárt követelések 20%-ának csökkentő tételként történő figyelembevételére, amely módszer szintén beépíthető a halasztott adókövetelés évenkénti kalkulálásába figyelemmel kísérve a mérlegben teljesen leírt követelésekhez még jövőben felhasználható „20%-os” adóalap csökkentési lehetőséget.
- Céltartalékok: Tekintettel a tényre, hogy a társasági adótörvény úgymond nem ismeri el a céltartalékok figyelembevételét az adóalapban (képzés évében adóalap növelő, feloldáskor csökkentő tétel), ezért egyszerűen belátható szintén a mérlegelv alapján, hogy a beszámoló mérlegében bemutatott céltartalékok összege teljes értékben a jövőbeni feloldás évében adóhaszonnal jár, így figyelembe vehető halasztott adó követelés alapjaként.
- Előző évek elhatárolt veszteségei: A korábbi évekről hozott, elhatárolt veszteségek egyenlegéből számított, a következő években adóalap csökkentő tétel útján realizálható adókövetelés figyelembe vehető az összevont halasztott adó kalkulációban, amennyiben jövőbeni üzleti tervek igazolják a biztos megtérülést, azaz a nyereséges működést, amelyhez kapcsolódó pozitív adóalapból levonható lesz (akár több év alatt) a veszteségelhatárolás. Nagyon fontos precíz nyilvántartást vezetni a korábbi évekből és a tárgyévből származó fel nem használt elhatárolt negatív adóalapokról, amelynek teljes egyenlege alapján számolt, jövőbeni megtérülést jelentő társasági adóhatás szerepeltethető (mint követelés) a tárgyévi halasztott adó kalkulációban. Nagyon fontos ugyanakkor azt kihangsúlyozni, hogy a társaság vezetőségének biztos becsléssel kell arról rendelkeznie, hogy a következő években számítani lehet olyan nagyságrendű eredménytermelő működésre, amelynek adóalapjai folyamatosan csökkenthetőek lesznek a veszteségelhatárolás teljes összegével.
- Fejlesztési tartalék: Erre a jogcímre részletesen nem térünk ki mivel a fentiekben tárgyalt adótörvény szerinti és számviteli nyilvántartásokban alkalmazott értékcsökkenési kulcsok különbözetén alapul ebben az esetben is a jövőbeni látens adóhatás. Fejlesztési tartalék esetén halasztott adó kötelezettséget állapíthatunk meg, mivel a fejlesztési tartalék megképzésének évében adóalapot csökkentettünk, majd az ezt követő években viszont nem csökkenti az adóalapot az adótörvény szerint meghatározott értékcsökkenési leírás, míg a számviteli értékcsökkenés adóalap növelő tétele folyamatosan felmerül az eszköz hasznos élettartama alatt.
- IFRS beszámoló és a számviteli törvény szerint készített beszámoló eltérő értékelési módszerein alapuló különbözetek: A fentebb bemutatott adómérleg és számviteli mérleg különbözetein kívül figyelembe kell venni a magyar és IFRS beszámoló közötti módosítások esetleges halasztott adó hatását is az IFRS beszámoló összeállításánál a fent bemutatott módszerek analógiájára (egyszerűbben: az „SZN” ez esetben az IFRS könyv szerinti értéket jelenti).
Fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy az adómérleg és a számviteli mérleg jövőben vissza nem forduló, végleges különbözeteit (pl. nem a vállalkozás érdekében felmerül költségek) nem szabad figyelembe venni a halasztott adó kalkulálásakor.
A fent bemutatott mérleg megközelítés szerint megállapított átmeneti különbözetek alapján, a következő évek várható társasági adó kulcsával (jövőbeli adókulcs használatával, amely várhatóan arra az időszakra vonatkozik, amikor az eszközöket érvényesítik, vagy a kötelezettségeket rendezik)
számított látens adókövetelések és kötelezettségek összevonása után kialakul a társaság adott évi mérlegében szerepeltetendő halasztott adó követelése, vagy kötelezettsége, amely módosítja az eredménykimutatásban szereplő ténylegesen fizetendő adó sort (halasztott adó követelés esetén csökkenti, kötelezettség esetén növeli).
Lényeges kiemelni, hogy abban az esetben számolható el halasztott adókövetelés, ha valószínű, hogy a jövőben a gazdálkodó olyan összegű adóköteles eredményt ér el, amellyel szemben érvényesíthető a halasztott veszteség, illetve az adókedvezmények összege.
A fentiek összegzéseként felhívjuk a figyelmet, hogy az IFRS beszámolóban elkülönítetten kell kimutatni:
- A tényleges és halasztott adókövetelések, kötelezettségek összegét a többi mérlegtételtől
- A halasztott adókövetelést a befektetett eszközök, a halasztott adókötelezettséget a hosszú lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni nettó módon, azaz összevontan, előjeltől függően eszközként vagy kötelezettségként
A tényleges és a halasztott adók összegét általában az eredménykimutatásban bevételként vagy ráfordításként kell kimutatni (kivétel ez alól, ha a halasztott adóhatást kiváltó tranzakciót „egyéb átfogó jövedelemként” kell elszámolni az IFRS szabályai szerint, mert ez esetben a kapcsolódó halasztott adó is az egyéb átfogó jövedelmet növeli vagy csökkenti).