A Cookie technológia segítségével Ön a legtöbbet hozhatja ki weboldalunkból. Kérjük, engedélyezze a Cookie-k használatát. A weboldal bármelyik linkjére kattintva Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információért kérjük, olvassa el ADATVÉDELMI NYILATKOZATUNKAT a cookie-k használatáról.
Hírlevél:

Gyakorlati példák az utalványok áfa kezeléséről

24 január 2019

 

Az utalványok áfa-kezelésével és számlaadási kötelezettségeivel kapcsolatos részletszabályok értelmezéséről a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) 2018. december 21-én hivatalos tájékoztatót adott ki. Bár a NAV által kiadott tájékoztató jogszabályként nem alkalmazható, azon adóalany részére, aki a tájékoztatóban írtaknak megfelelően jár el, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény alapján jogkövetkezmény nem állapítható meg. A tájékoztató teljes szövege az alábbi linkre kattintva érhető el.

Az utalványok áfa kezelésének meghatározásánál fontos szem előtt tartani, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII törvény („Áfa törvény") szerinti utalvány fogalom nem feltétlenül egyezik meg a hétköznapi értelemben vett utalvány definíciójával. Az Áfa törvény alapján utalványnak minősül ugyanis az elektronikus kártya is, azonban az olyan pontgyűjtő kártya, melyen a korábbi vásárlások után kapott pontok egy következő vásárlás során a megtérítendő ellenértékbe beszámítandóak, már nem minősül utalványnak – ezáltal az ilyen „utalvány” értékesítése, átadása áfa kötelezettséget sem keletkeztet. Ugyanezen elv mentén az ingyenesen kibocsátott utalványok (például újságból kivágható utalványok, melyeket hétköznapi fogalomhasználatban csak kuponnak említenek) sem tartoznak az Áfa törvény hatálya alá.

A tájékoztató iránymutatásként definiálja a kibocsátó fogalmát is, melyet az Áfa törvény értelmező rendelkezései nem tartalmaznak. Ez alapján kibocsátó alatt azt az adóalanyt kell érteni, aki (amely) először értékesítette (hozta forgalomba) az utalványt saját nevében.

Az Áfa törvény az utalványokat két csoportba sorolja, megkülönböztet egycélú és többcélú utalványt. Egycélú utalványok esetén már a kibocsátáskor ismert a teljesítési hely, továbbá a fizetendő adó összege, így az egycélú utalványok minden átruházása adókötelezettséget keletkeztet. Ezzel szemben többcélú utalványok esetén csak az utalvány beváltása keletkeztet adóztatandó tényállást.

Az utalványok helyes megkülönböztetése nemcsak az áfa-fizetés szempontjából, hanem a számlaadási kötelezettség szempontjából is jelentőséggel bír. Egycélú utalványok esetében ugyanis az értékesítéskor számlát, illetve nyugtát kell adni. Amennyiben ismert, hogy az egycélú utalvány milyen típusú termékre vagy szolgáltatásra váltható be, úgy nem csupán azt kell feltüntetni a számlán, hogy utalvány, hanem hogy milyen utalvány (pl. könyvutalvány). Ezen felül érdemes lehet feltüntetni az utalvány egyedi azonosítóját a könnyebb beazonosíthatóság érdekében.

Amennyiben az egycélú utalvány kibocsátója és beváltója eltérő személyek, a beváltás nem minősül adóztatandó ügyletnek, azonban a kibocsátó és a beváltó között megvalósul egy termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás.

Például egy adóalany (a továbbiakban: X Kft.) ruházati cikkre beváltható utalványt értékesít 5.000 forint értékben, mely beváltható az X Kft. által üzemeltetett, valamint más adóalany (a továbbiakban: Y Kft.) által üzemeltetett ruházati üzletekben is. Ezen utalvány jellegét tekintve egycélú utalványnak minősül, így az utalvány kibocsátásakor X Kft.-nek adófizetési kötelezettsége keletkezik. Tegyük fel, hogy egy magánszemély vevő ruhát vásárol az Y Kft. ruházati üzletében bruttó 8.000 forint értékben. A vevő a bruttó fizetendő árból 5.000 forintot utalvánnyal, a maradék 3.000 forintot készpénzzel egyenlíti ki. Ebben az esetben az utalványt beváltó adóalany, vagyis az Y Kft. a kibocsátótól (X Kft.-től) 5.000 forintot kap az elszámoláskor. Ezt – áfa kezelési szempontból – úgy tekinthetjük, hogy Y Kft. bruttó 5.000 forint értéken teljesített termékértékesítést az X Kft. felé és bruttó 3.000 forint értéken teljesített termékértékesítést a vevő felé a ruha vásárlásakor. Ennek megfelelően Y Kft. kibocsát egy számlát bruttó 5.000 forintról az X Kft. részére, valamint egy újabb számlát a magánszemély vevő részére. (Amennyiben a teljes ellenérték utalvánnyal kerül megtérítésre, az ügyletről elegendő egy számviteli bizonylat kiállítása is, de semmi nem tiltja továbbra sem a számla/nyugta kibocsátását.) A vevőnek kiállított számlán akár a teljes összeg, azaz a bruttó 8.000 forint ellenérték is szerepelhet. Ebben az esetben külön fel kell tüntetni, hogy ezen ellenértékből 5.000 forint utalvánnyal lett kiegyenlítve, ezáltal áfa körön kívüli tétel.

Az utalványok áfa kezeléséről számos további részletszabály rendelkezik, melyekkel kapcsolatban a BDO Magyarország adótanácsadói készséggel nyújtanak részletesebb tájékoztatást.

 

 

 

dr. Sári Szilvia, Andó Marcell |