Az Európai Unió Bíróságának munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos ítélete

Előző hírlevelünk tárgyát folytatva, amelyben beszámoltunk az általános fordított adózás tagállami alkalmazásának meghatározott feltételek teljesülése esetén történő alkalmazásáról, az Európai Unió Bírósága egy magyar vonatkozású C-434/17.sz. ügyben 2019. február 13-án hozott ítélete ugyancsak a fordított adózással kapcsolatos. Az ítélet szerint 2015. január 1. és 2015. december 10. közötti időszakban a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó fordított adózás alkalmazása ellentétes volt az uniós joggal.

A hozzáadottértékadóról szóló 112/2006/EK irányelv („Héairányelv”) a héa megfizetésére kötelezett személy meghatározására vonatkozó 193. cikke szerint a héa-t az adóztatandó termékértékesítést vagy szolgáltatást végző adóalany köteles megfizetni. Magyarország azonban felhatalmazást kért az e rendelkezéstől eltérő intézkedés bevezetésére, amely felhatalmazást az Európai Unió Tanácsának a 2015/2349 sz. 2015. december 10-én kelt végrehajtási határozatában („egyedi határozat”) kapott meg. Ennek alapján Magyarország jogosult volt a munkaerő-kölcsönzés esetében fordított adózás alkalmazására. 

A Bíróság ítéletének alapját az adóhatóság és az adóalany azon vitája képezte, hogy mely időponttól lehetett alkalmazni a fordított adózást. Az adóhatóság értelmezése szerint ugyanis az egyedi határozat alapján a fordított adózást visszamenőlegesen, tehát 2015. január 1-től kell alkalmazni.

A Bíróság azonban ítéletében megállapította, hogy mivel az egyedi határozat nem rendelkezett a hatálybalépéséről vagy alkalmazásának kezdő időpontjáról a fordított adózást az egyedi határozat értesítését megelőző időre nem lehet alkalmazni még akkor sem, ha Magyarország kifejezte az említett eltérés visszaható hatályú alkalmazására irányuló szándékát.