A globális felmelegedésből adódó szélsőséges időjárási körülményeket egyre gyakrabban tapasztalhatjuk meg saját bőrünkön is. Az idei nyár hozott villámárvizeket, pusztító viharokat és kánikulai forróságot még a szeptemberi hónapokban is. A klímaváltozás egyik okozója a légkör megemelkedett szén-dioxid koncentrációja, éppen ezért a nemzetközi klíma vállalások és az EU-ban formálódó egyre komplexebb jogszabályi környezet is ennek csökkentését célozza meg.
Az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében az Európai Parlament elfogadta az európai klímatörvényt, amely megemeli az EU azon célkitűzését, hogy 2030-ig legalább 55%-kal csökkentse az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását (a jelenlegi 40%-ról), és 2050-re jogilag kötelező érvényűvé teszi a klímasemlegességet. Az éghajlati törvény része az Európai Green Deal-nek, az EU éghajlatsemlegességre irányuló útitervének. Klímacéljának elérése érdekében az Európai Unió egy ambiciózus jogszabálycsomagot terjesztett elő, amely a Fit for 55 néven ismert. Ez több, egymással összefüggő felülvizsgált törvényt és új, klíma- és energiatörvény-javaslatot tartalmaz.
A klímacélok elérésének első feladata az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérése. Ez az elvárás már jogszabályban is megjelenik, hiszen a 2024-től hatályba lépő fenntarthatósági jelentéstételi irányelv (Corporate Sustainabiltiy Reporting Directive) és az új európai jelentéstételi standard European Sustainability Reporting Standards) , ezt az elvárást tartalmazza a vállalatok felé, ráadásul az értékláncban a közvetett ÜHG kibocsátást is fel kell mérni.
Az éghajlatváltozással kapcsolatos stratégiák tehát egyre fontosabbá válnak az üzleti életben. Akár a kötelező jelentéstételi követelményeknek való megfelelés, akár az üzleti rugalmasság bizonyítása a befektetők felé, a környezetvédelmi teljesítményre vonatkozó fogyasztói elvárások teljesítése vagy egyszerűen a kockázatok és lehetőségek kezelése érdekében, a vállalatok egyre inkább igénylik a megbízható és ellenőrizhető üvegházhatású gázokról szóló jelentéstételt. Az üvegházhatású gázokról szóló protokoll (Greenhouse Gas Protocol, GHG Protocol) a szén-dioxid-számviteli szabványok egy olyan családja, amely mára kiemelkedő jelentőségűvé vált. A kibocsátásokat három "területre" csoportosítja. A Scope 1. és a 2. a legjobban ismert, mivel ezek a működésből származó közvetlen kibocsátások, illetve az energiával kapcsolatos közvetett kibocsátások, és ezeket már széles körben mérik és jelentik. Az Scope 1. és 2. azonban nem veszi figyelembe a szervezet teljes éghajlati hatását. Ehhez a Scope 3.-ra van szükség, amely a szervezet által okozott, de az értékláncban máshol keletkező közvetett kibocsátásokat foglalja magában.
Scope 1-2-3 kibocsátási kategóriák
-UJ-(3).jpg.aspx?lang=hu-HU)
Forrás: Scope 3 - What is it, and what do you need to know? | Insights - BDO
A teljes körű Scope 3. hatókörre is vonatkozó jelentéstételre van szükség azoknál a szervezeteknél, amelyek például a „Tudományos célkitűzésekre alapuló kezdeményezés” (Science-based Targets Initiative) által hitelesített nettó nulla célokat kívánnak kitűzni, és ez támasztja alá az éghajlattal kapcsolatos kockázatok és lehetőségek holisztikus értékelését, ahogyan azt az „Éghajlattal kapcsolatos Pénzügyi közzétételi Munkacsoport” (Taskforce for Climate-related Financial Disclosure) is előírja. De az említett Európai Uniós CSRD és ESRS is ezt írja elő a vállalati jelentéstételben.
A Scope 3.-ba tartozó 15 kibocsátási kategória kiszámítása összetett. Ahogyan a jelentést készítő szervezet sem ellenőrzi közvetlenül a Scope 3. tartozó kibocsátásokat eredményező tevékenységeket (definíció szerint ezek harmadik felek ellenőrzése vagy tulajdonában lévő kibocsátások), a jelentést készítő szervezet jellemzően nem fér hozzá az ezek nyomon követéséhez szükséges összes adathoz.
Mi a Scope 3 kibocsátás?
Ide tartozik minden egyéb, a jelentést készítő szervezet által okozott, a Scope 1. és 2. alá nem tartozó közvetett kibocsátás. A kibocsátás "upstream kibocsátásokra" oszlik, amelyek a legegyszerűbben a szervezet által vásárolt termékeivel/szolgáltatásival kapcsolatosak, és "downstream kibocsátásokra", amelyek a szervezet által eladott/hulladékká vált termékeiből/szolgáltatásaiból származnak. Összesen 15 kategória van, amelyek az "értéklánc kibocsátásának" összetett térképét mutatják be.
A Scope 3.-ba tartozó kibocsátások a vállalat szénlábnyomának több mint 90%-át teszik ki, és ezért kulcsfontosságúak a nettó zéró és a fenntartható üzleti stratégia kialakítása szempontjából.
Upstream kibocsátások
Az upstream kibocsátás az adatszolgáltató vállalatnak tulajdonítható kibocsátás, amely a következőkből származik:
- A vállalat által vásárolt áruk és szolgáltatások
- Tőkejavak
- Üzemanyaggal és energiával kapcsolatos tevékenységek (nem tartoznak az 1. vagy 2. hatókörbe)
- Upstream szállítás és elosztás
- A működés során keletkező hulladék
- Üzleti utazások
- A munkavállalók ingázása és otthoni munkavégzés
- Upstream lízingelt eszközök
Downstream kibocsátások
Egy vállalkozás downstream kibocsátása a termékeinek vagy szolgáltatásainak felhasználásából és ártalmatlanításából származik. Ezek a következők:
- A szállítás és az elosztás
- Az eladott termékek feldolgozása
- Az eladott termékek felhasználása
- Az értékesített termékek életciklusának végén történő kezelés vagy ártalmatlanítás
- Lízingelt eszközök
- Franchise
- Beruházások
Hogyan számítsuk ki a Scope 3 kibocsátást?
Az GHG Protocol négyféle számítási módszert ajánl az egyes kategóriák Scope 3 kibocsátásának kiszámításához. Ezeket úgy tervezték, hogy az egyes kategóriákra vonatkozóan a rendelkezésre álló adatokkal dolgozzanak, figyelembe véve, hogy ezek nem minden esetben pontosak, gyakran becsültek. A jelentéstétel során nyilatkoznia kell a vállalat által használt számítási módszerekről, ezért fontos, hogy mindegyikhez a leghatékonyabb módszert válassza.
A Scope 3 kibocsátások kiszámításának négy módszere a következő:
A kiadásalapú módszer az elsődleges kiadási adatokat a vásárolt árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó kiadásalapú kibocsátási tényezőkkel kombinálja.
Az átlagos adatok módszere a vásárolt termékek tömegére vagy mennyiségére vonatkozó elsődleges tevékenységi adatok és a vásárolt termékek egységenkénti másodlagos kibocsátási adatainak kombinációját használja.
A hibrid módszer a szállítók által szolgáltatott tevékenységi vagy kibocsátási adatokat kombinálja a kiadásalapú számításokkal, hogy kitöltse a hiányosságokat.
A szállítóspecifikus módszer az egyes szállítóktól vásárolt termékek tömegére vagy mennyiségére vonatkozó elsődleges tevékenységi adatokat kombinálja az elsődleges termék- és szállítóspecifikus kibocsátási adatokkal egységenként.
Hogyan csökkenthető a Scope 3 kibocsátás?
Bár a vállalkozások számára nagy kihívást jelent, a Scope 3 kibocsátások csökkentését többféle módon is megtehetik, amelyek méret, ágazat és üzleti modell szerint változnak.
Jó kiindulópont lehet az alábbi területek közül néhányat figyelembe venni:
Anyagbeszerzés: Fontolja meg az újrafelhasznált és újrahasznosított anyagok mennyiségének növelését termékei és csomagolása esetében. Azzal, hogy több újrahasznosított anyagot használ, elkerülheti a szűz anyagok felhasználásából származó Scope 3 kibocsátást.
Ellátási lánc: Vizsgálja meg beszállítói üzleti modelljeit és termelési módszereit. A kevesebb energiát, nyersanyagot és erőforrást felhasználó beszállítók alacsonyabb Scope 3 kibocsátást jelentenek az Ön vállalkozása számára. A beszállítók kiválasztásakor és felülvizsgálatakor figyelembe kell vennie az ESG-tényezőket, és igyekeznie kell a legjobb fenntarthatósági eredményekkel rendelkezőket alkalmazni. Fontolja meg, hogy a beszerzési folyamatok részeként gyűjtsön kibocsátási adatokat a beszállítóitól, hogy felgyorsítsa a Scope 3 kibocsátások nyomon követését és csökkentését a referenciaértékekhez képest. Az olyan beszállítók esetében, akiknél jelentős vásárlóerővel rendelkezik, vagy amelyekkel kiemelten stratégiai kapcsolatban áll, fontolja meg, hogy szerződéses kötelezettségeket írjon elő számukra a nulla célértékek kitűzésére vagy a termékspecifikus dekarbonizációs kritériumok teljesítésére.
A termékélettartam növelése: A gyártás átszervezése a termékek életciklusa során keletkező kibocsátások csökkentésére. Ha az életciklus-kibocsátás nagy része a gyártási fázisban jelentkezik, próbálja meg növelni a termék élettartamát és a körforgásos üzleti modell felé mozdulni, például az ártalmatlanítás minimalizálásával és a javítási, újrafelhasználási vagy újrahasznosítási rendszerek felé való elmozdulással. Az olyan termékek esetében, amelyeknek magas a használat közbeni kibocsátása (pl. háztartási gépek, belső égésű motorral hajtott járművek stb.), próbálja meg felgyorsítani az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, nagy energiahatékonyságú és megújuló energiát hasznosító termékekre való átállást.
Logisztika: Fontolja meg a fenntarthatóbb logisztikai lehetőségek, például olyan fuvarozó cégek alkalmazását, amelyek nagyobb arányban biztosítanak elektromos vagy hibrid flottát. Ha a logisztikai megközelítést az ellátási lánccal együtt vizsgálja felül, az rávilágíthat a kibocsátás csökkentésének lehetőségeire a távolságok csökkentése vagy hatékonyságnövelés révén.
Üzleti utazások: Ha céges autót biztosít, gyorsítsa fel az elektromos járművekre való átállást. Adjon a dolgozóknak fenntartható utazási útmutatást, és fontolja meg, hogyan csökkentheti a repülőjáratok használatát, például telekonferencia-lehetőségek és belső karbonköltségek alkalmazásával. Ha jelentős számú alkalmazottja dolgozik otthonról, gondolja át, hogyan segíthetné őket az otthon kialakított munkahelyük szén-dioxid-mentesítésében. Fontolja meg a megújuló energiára vonatkozó munkavállalói kedvezmények bevezetését és az otthon környezetbarátabbá tételével kapcsolatos információk nyújtását.
Beruházások: Ha más vállalkozásokban is rendelkezik tőkével, fontolja meg, hogyan ösztönözheti őket a szén-dioxid-mentesítésre. Tekintse át nyugdíjbefektetéseit, és fontolja meg, hogy az alkalmazottak számára hozzáférést biztosít alacsony szén-dioxid-kibocsátású nyugdíjalapokhoz.
A Scope 3 kibocsátások csökkentése során fontos, hogy arra összpontosítson, ami a legfontosabb, és hogy az érdekelt felekkel és beszállítókkal összehangolja a teljesítendő feladatokat és célkitűzéseket. Ahhoz, hogy érdemi hatást érjen el, fontossági sorrendet kell felállítania és meghatározni a "forró pontokat", vagyis azokat a területeket, ahol a legnagyobb hatást tudja elérni. Ezek lehetnek a legnagyobb kibocsátási kategóriák, vagy olyan beszállítók vagy termékek, amelyek különösen magas kibocsátási intenzitással rendelkeznek.
Segítségre van szüksége a Scope 3 kibocsátás kiszámításához és csökkentéséhez?
A kibocsátáscsökkentés stratégiai és együttműködő megközelítése az egész értékláncban segíthet egy fenntarthatóbb és rugalmasabb vállalkozás létrehozásában, miközben olyan üzleti előnyökkel is jár, mint a költségek csökkentése, a hatékonyság növelése és a hírnév növelése.
A pontos értékelések lehetővé teszik, hogy magabiztosan azonosítsa a lényeges kibocsátási forrásokat, és kibocsátáscsökkentési stratégiákat dolgozzon ki. Az üvegházhatású gázok értékelésével és validálásával támogatni tudjuk Önt a kibocsátáscsökkentés azonosításában, végrehajtásában és nyomon követésében, és segítünk Önnek abban, hogy hatékony számítási módszereket alkalmazzon az Ön és az értéklánc számára szükséges intézkedésekhez.
Ha szeretné megtudni, hogyan tudunk segíteni vállalkozásának a Scope 1., 2. és 3. üvegházhatású gázkibocsátás felmérésében, keresse bizalommal a BDO Magyarország ESG üzletágának szakértőit.
Forrás: Scope 3 - What is it, and what do you need to know? | Insights - BDO